Gerendás Péter - Bartók országában

Sokat fáztunk hűvös éjjel zord hegyek csúcsain,
szembe szálltunk a dühös éggel vad vizek útjain,
és szól még a dal, míg meg nem halunk,
Bartók országában vagyunk.

Igazgyöngyöt hamis fémért mi fel nem áldozunk,
messze fénylő örökmécsest szemétbe nem dobunk.
Kell néhány hang, mit rád hagyhatunk,
Bartók országában vagyunk.

Ne mondd, hogy ez háború és legyünk mi is katonák,
odafent a királyok, s szépen csillognak a paloták.
Gyere ülj mellém a tűz mellett majd megérted talán,
milyen a választott magány.

A lecke most már fel van adva,
aki jól hall, az miért süket.
Ölre mennek, hogy újra lássák
délibáb hősüket.
Hosszú a sor, mind arra vár,
hogy fülébe ólmot öntsenek.

Ne mondd, hogy ez háború és legyünk mi is katonák,
odafent a királyok, s szépen csillognak a paloták.
Gyere ülj mellém a tűz mellett majd megérted talán,
milyen a választott magány.

Néha mintha magot vetnénk a kiégett földeken,
gyönge szárnyunk összetörnénk a tűhegyes szirteken.
De szól még a dal, míg tiszta agyunk,
Bartók országában vagyunk.


Mennyi kincs süllyed el
hordva napjaink szennyesét.
Mennyi láng hamvad el,
mennyi gyöngy gurul szanaszét.

Egy így jó, ez így szép,
egyre fényesebb lesz a kép.
Most már nyugodtan alhatunk,
Bartók országában vagyunk.