Gerendás Péter - Donna Lolita

Vesztettem néha mikor játszottam,
s játszottam akkor is, ha nem tudtam.
S a cinkkártyavár hamar összedőlt,
a szivar lassan az ajkamra nőtt,
s egy nagy bajuszú ideges ember
az asztalba lőtt.

A pincében szívtuk a félhomályt,
s hason fekve vártuk a razziát.
Volt ki a tűzoltólétrán menekült,
s egy csatornába derékig elmerült.
És nem volt, hogy ki kihalássza senki,
már mindenki ült.

Csak ketten maradtunk a házban,
én meg egy spanyol pincérlány.
S mert nyakig voltunk a pácban,
én levettem az ünneplőruhám.

És Donna Lolita letépte a blúzát,
én ilyen kényes ügyben nem nyitok vitát.
Egy kicsit szégyellősen elfújtam egy gyertyát,
s a szívem úgy kalapált.

S úgy dalolt kicsit spiccesen,
hogy a hangjától kinőttem a méretem.
Éreztem a parfüm fanyar illatát,
az ördögök bódult nászát.
És ránk zárták a beszűrődő fényben
a bár ajtaját.

Ott lettem én latin szerető,
s többször még hatott rám a vonzerő.
És ittunk a szesztilalom idején,
és táncoltunk az asztal tetején.
És nem zavart egy cseppet se minket,
hogy újra este lett.

És Donna Lolita letépte a blúzát,
én ilyen kényes ügyben nem nyitok vitát.
Egy kicsit szégyellősen elfújtam egy gyertyát,
s a szívem úgy kalapált.

És Donna Lolita letépte a blúzát,
én ilyen kényes ügyben nem nyitok vitát.
Egy kicsit szégyellősen elfújtam egy gyertyát,
s a szívem úgy kalapált.

És Donna Lolita letépte a blúzát,
én ilyen kényes ügyben nem nyitok vitát.
Egy kicsit szégyellősen elfújtam egy gyertyát,
s a szívem úgy kalapált.

És Donna Lolita letépte a blúzát,
én ilyen kényes ügyben nem nyitok vitát.
Egy kicsit szégyellősen elfújtam egy gyertyát,
s a szívem úgy kalapált.