Komár László - Karolina 02. 02.

Én mondom ideális nő, mert soha-soha nem felesel,
És olyan meggyőző, mikor gyilkol a szemeivel.
Szólalj meg Karolina, mondd mi van, mi van, mi bánt!
Érzem nem jó ez így, édes Karolina.

Várom, hogy hallhassam végre a csengő-bongó hangodat,
Tudom, hogy ilyen nőről álmodnak a férfiak.
Szólalj meg Karolina, mondd mi van, mi van, mi bánt!
Érzem nem jó ez így, édes Karolina.

Én is vágyom már, az ezeregy éjszaka minket vár,
Vágyom már, hisz te vagy nékem a királylány, Karolina.

Hogy mit mond a mamád, engem hidegen hagy,
Elég nagy lány vagy már, hát szedd össze végre magad!
Szólalj meg Karolina, mondd mi van, mi van, mi bánt!
Érzem nem jó ez így, édes Karolina.

Vannak nagyon furcsa percek, mikor nem tiszta a tekinteted,
Én is bolond vagyok olykor, de a szerelem kárpótol.
Szólalj meg Karolina, mondd mi van, mi van, mi bánt!
Érzem nem jó ez így, édes Karolina.

Én is vágyom már, az ezeregy éjszaka minket vár,
Vágyom már, hisz te vagy nékem a királylány, Karolina.
Hm, Karolina, óh!

Vágyom már, az ezeregy éjszaka minket vár,
Vágyom már, hisz te vagy nékem a királylány, Karolina.
Hm, Karolina, óh, Karolina!