Gerendás Péter - Úgy öleld a hegedű nyakát

Langyos szélben ringatózik az óceán,
az ég alján ködfátyol.
Szivarfüstben úszik most a délután,
a hajó csendben táncol.

Új világ, oly messze van még,
csak most hagytuk el Normandiát.
A félhomályban a konferanszié
fénybe hívja zenekarát.

A Rechte sztárja egy hires francia dizőz,
színes kalap szőke haján.
Látszik rajta, mit hozott divatba az ősz,
kilencszáztizenkettő derekán.

Új világ, talán várja őt egy fény
vagy egy hollywoodi filmstúdió.
És a hálás közönség nem sejti még;
ez egy félbetört vakáció.

Úgy öleld a hegedű nyakát,
hogy újraéljük még az éjszakát.
Úgy öleld a hangok démonát,
mintha lenne még száz életünk, százhatvan nyár.
Ha elkezdted a zenét, abbahagyni kár.

Hallunk két furcsa reccsenést,
a gépház megtelt vízzel.
A tisztek még kerülik a feltűnést,
de a pincér egy kép előtt térdel.

Új világ, oly messze van még,
néhány óra múlva ferde lesz az ég.
A zongorán játssz egy rapszódiát
vagy inkább egy vidám polkát.

Úgy öleld a hegedű nyakát,
hogy újraéljük még az éjszakát.
Úgy öleld a hangok démonát,
mintha lenne még száz életünk, százhatvan nyár.
Ha elkezdted a zenét, abbahagyni kár.