Katona Klári - Fiúk a térről

Hé, lány! Csak mi vagyunk.
Csak hatott a vágy, ha vártunk rád.
Ne menj tovább, ne menj tovább.
Hé lány! Ugye nem félsz!
A szél ott fenn csak rángat.
Csikorog, mint lábad alatt a kavicsok.
***
Hé fiúk! Csöngettek a térnek.
Minden hinta messzi repült, láncuk elszakadt.
Hé fiúk! Ott olyan jókat féltem,
ha a kölyök a blúzom alá... azt nem szabad.
Csípek, harapok, mégis maradok.
Ez volt, ez volt, ez volt, ez volt.
Érzed nagy a tét, minden belefér.
Együtt s ez a jó.

Semmi nem volt nagyon komplikált.
És, hogy eltörtük a porcelánt;
Velem menekültek mind a fiúk a térről.
És, ha minden pénzünk szétszaladt,
előkerestük a jó gombokat.
Velem veszekedtek mind a fiúk a térről.

Hé kölök, még azt sem mondtuk; viszlát.
A blúzom még sajnos nagyon ép volt
A tisztesség...
Hé fiúk! Körmeitek tiszták.
Azt a pofont elfeledtem rég.
Sírnom nincs miért.
Ma a szeretet vállon vereget.
Nem baj, nem baj, nem baj, nem baj.
És az indulat, épp hogy simogat.
Ez van, az a szép.
Kicsit nem igaz, de komplikált.
Senki nem töri a porcelánt.
Együtt savanyodnak már a fiúk a térről.
És, ha valakinek megszaladt;
együtt komolyabban bort bontanak.
Velem okosodnak már a fiúk a térről.
****
Hé lány! Ugye nem futsz el!
Ha néhány....
Minden, minden, minden ugyanúgy vár.
Gyere lány! Itt minden vár
a földön a fazék, mit eldobtál,
mikor mindent, mindent itt hagytál.
****
De, ha csikordul egy villamos,
minden mozdulatot visszahoz.
Velem kapaszkodnak mind a fiúk a térről.
De, ha kiborul a nagy vödör,
hogyha minden összetör-törhet.
Velem legyintenek mind a fiúk a térről.
És, ha besokall a forgalom,
mégis magam mögött kell hagynom.
Velem bicikliznek mind a fiúk a térről.
De, ha csikordul egy villamos,
minden mozdulatot vissza-vissza-vissza- visz.
Velem kapaszkodnak mind a fiúk a térről.
Kicsit nem igaz, de komplikált.
Senki nem töri a porcelánt.
Velem komolyodnak már a fiúk a térről.