P. Box - Lidocain

a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok a végén mindig gyõznek
a nõk is szeretik az olyan férfit aki lépten-nyomon bántja õket és megalázza
beléülteti hogy a férfi az elsõ a nõ a második a mûsor végül az agyába épül
és elhiszi hogy az egyetlen út ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit aki az útjába kerül
és a gondjai elõl hiába menekül a piába vagy bármi másba ami szédít
a dolgain ez már túl sokat úgysem szépít mégis kell neki valami ami szépen lassan
mindent de mindent de mindent
leépít
a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok elõtt én mindig nevetek
a filmeken amiken otthon sírok a haverod maradok ameddig bírok
ez a törvény íratlan de a legszigorúbb amit ismerek
tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem
látok valamit amit te nem hogy
szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytõl-egyig felzabál az élet
ezután mi vár?
a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer tudom milyen a választ is tudom
a végén mindig minden kiderül a haverom vagy nem vagy egyedül
a napba nézek és fázik a szemem
látom amit te nem