Presszó Tangó Libidó - Eleonóra

Túl sokat dolgozok
Keveset álmodok
Érzem, hogy süllyedek
Végem

Életem elszalad
A lét futó pillanat
Szívemen kívül visz
Vérem

Mértékem elveszett
Szétfoszló képzetek
Feszítik testemet
Látszol

Lázálom végzetem
A felbomló értelem
Ahogy a pusztulás lejtőjén
Táncol

Meg eleven éjjelek
Mint testeden ékszerek
Tükrözik kinted és
Bented

A zuhanó éveket
Az ívelő fényedet
A kihunyó fented és
Lented

Hogy görcsök és kényszerek
Megvezetik életed
Nem szabadulsz meg már
Szolga

Elural a kényelem
De ha betör a végtelen
Szótalan hullasz a
Porba

Eleonóra, álmodj még
Mert itt semmi nincsen, semmi nincsen
Csak az álmod véd
Eleonóra, ugye álmodsz még,
Tudom belőled épül tőled indul
Újra ez az egész

Eleonóra ő
Borús de szép idő
Én terei pontjaiban
Állok

Hiánya átragyog mint
Kristályok, csillagok
A kihűlő dermedt
Sötéten

Mindig őt dúdolom
Mindig őt hallgatom
Amikor ballagok a
Ködben

Mindig őt hívom én
Életem éjjelén
Aludj el, kérlelem és
Közben

Eleonóra, álmodj még
Mert itt semmi nincsen, semmi nincsen
Csak az álmod véd
Eleonóra, ugye álmodsz még,
Tudom belőled épül tőled indul
Újra ez az egész