Presszó Tangó Libidó - Február

Véget érsz, hosszú február
Szobámban kihunysz, gyertyaláng
Ledoblak, túl nehéz ruhám
Enyém az egész délután

Csak te állsz velem szemben itt
Lassan még kérdezel meg valamit
Én már inkább eltünődnék
Innen és mennék és fürödnék

Szívemben nem maradt hiány
Dél nekem már minden irány
S a szemedből induló folyón
Sodródik tőled el a hajóm

Lüktető szíved míg börtönöm
Távoli szigetre költözöm
És ott fekszem, lebarnult halott
Többé nem várok hajót

Mindenki utazik velem most
Eszter eléri a vilamost
Zsófi buszozik kedvesen
Zsuzsi elbambul a kettesen

Hazaér három jó barát
Autóznak szerte sok cimborák
Érkeznek, késnek el idegenek
Csak te állsz és várod, hogy elvigyenek

Úgy szeretsz, de nem hihetlek el
ha nem jössz, én nem vihetlek el
S a szemedből induló folyón
Sodródik el tőled a hajóm

Lüktető szíved míg börtönöm
Távoli szigetre költözöm
És ott fekszem, lebarnult halott
Többé nem várok hajót

Csomagold össze otthonod
Álmok bőröndje lesz a homlokod
És ha eltennéd a játékokat
Ürítsd ki a halántékodat

De legjobb, ha elhagyod a dolgaid
Úgyis leválnak majd rólad itt
Látod én semmit nem hozok
Magammal, tudom úgyis majd kapok

Algából könnyű karkötőt
Hullámból tarajos szemfödőt
Égszínkék, összetört sorsot
Napfényből nyitott koporsót

Fedelet szellő szögel rá
Sziklát tol tarkóm alá
S fekszem, lebarnult halott
Többé nem várok hajót