Szilasi Andrea - Fúj a szél...(Dalida)

Én egy nő vagyok csak, a sok száz közül,
kinek az élete, nem tündérmese
olyan sok fájdalom, és bánat mi ért...

Sajnos régóta sötétben bolyongok én
De ha felváltja egymást az árny és a fény
Talán ragyoghat csillag az éltem egén...

Fúj, fúj a szél, mennyi fáról lehull a levél
Fúj, fúj a szél, és a szívem még mindig remél

Úhh..buta szív, minden dobbanás életre hív
Úhh..buta szív, talán boldog lehet még kicsit

Olyan kegyetlen néha a bolond világ
és én tudom, hogy nincsenek már nagy csodák
mégis elküldte Őt, hozzám az ég..

Mikor mellettem ébred, azt gondolom én,
nincsen boldogabb nálam a föld kerekén
Tudom Ő az a férfi, kit úgy vártam én..

Fúj, fúj a szél, mennyi fáról lehull a levél
Fúj, fúj a szél, és a szívem még mindig remél

Úhh..buta szív, minden dobbanás életre hív
Úhh..buta szív, talán boldog lehet még kicsit

Csak az Ő mosolya a világ nekem
hiszen Ő teszi szebbé az életem
Tudom amíg csak élek itt marad velem

Fúj, fúj a szél, mennyi fáról lehull a levél
Fúj, fúj a szél, és a szívem még mindig remél

Jó, csak így, lehet miénk a kék végtelen
Jó csak így, mert a mindenem Te vagy nekem