Feke Pál - Végre

Végre,
Most, hogy végre látlak,
Van kire gondolnom.
Végre,
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz miről álmodnom.
Eszembe jutsz,
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek.
Csak engedd meg…

Végre,
Meríts erőt a szóból,
Amely hozzád beszél.
Végre,
A szemed tüzének hódol,
A vers, amely miattad él.
Így lettél múzsa,
Így köt majd gúzsba
Egyetlen dallam,
Hogy végre szabad legyél.
Hogy többé ne félj,
Hogy többé ne félj…

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre feloldoztál.
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre feloldoztál.

Végre,
Egy kérdésre vár csak a válasz,
A titkod hadd legyek én.
Végre,
Ha a boldogtalanság fáraszt,
Talán jóvátehetném.
Bizonytalan,
És egyszerű szándék,
Maga a játék,
Az igazi ajándék.
Csak ne dobd el még,
Csak ne dobd el még…

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre feloldoztál.
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre feloldoztál.