Szeleczky Zita - A kanyargó Tisza partján

Mikor leültem a Tisza partjára és megsímogattam a kis fűszálak fejét,
amik úgy álltak ott mint hogy, ha hallgatnák mit mesél a Tisza...
mert a Tisza locsog, csacsog...

Tőle tanultam én lelkem azt a nótát is...

A kanyargó Tisza mentén, ott születtem,
Oda vágyik az én szívem az én lelkem.
Pásztor síptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.
Pásztor síptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még szülő falum kis harangja?
Vár-e még rám az a legény,
Fájó szívvel, ahogy írta?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?
Vár-e még rám az a legény,
Fájó szívvel, ahogy írta?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem nem látlak már soha többé!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!

Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!