Péter Szabó Szilvia - Soha ne mondd

Soha már, Soha már, Soha ne mondd!
Soha már, Soha már, Soha ne mondd!

Néma szó, szürkeség,
De itt van egy kéz, ami megvéd.
Én álmodok, míg szívem hajt.
Míg van erőm,
Nincs háború,
Ne feledd, most kell, hogy szálljunk,
Mert jól tudom, egyszer egy nap félre állunk.

refr.:
Csak ez a kulcs,
Senki nem tudhatja jól,
Mikor jössz, vagy mész nem szólsz.
Mint egy könyv, amely íratlan,
Minden itt van, nézd meg jól.
Egyszer fent és egyszer lent
Ahol tartasz, hinned kell!
Mert az élet élni készült,
Nincs kérdés, megvonás

Szürke köd, sértettség.
Mindenkit már támad a kétség.
Túl vak, hogy lásd, ez csak egy téboly tánc.
Őrültség,
Leláncoló
Van erőd, állj ki a sorból.
Csak rajtad áll! Kellj fel és változz át!

refr.:
Csak ez a kulcs,
Senki nem tudhatja jól,
Mikor jössz, vagy mész nem szólsz.
Mint egy könyv, amely íratlan,
Minden itt van, nézd meg jól.
Egyszer fent és egyszer lent
Ahol tartasz, hinned kell!
Mert az élet élni készült,
Nincs kérdés, megvonás
 
Soha már, Soha már, Soha ne mondd!
Nem kell egy zárt ajtó!
Soha már, Soha már, Soha ne mondd!
Feledj mindent, ami volt.
Soha már, Soha már, Soha ne mondd!
Ez talán egy végső szó.
Soha már, soha már, soha ne mondd!

Élj meg mindent, ami jó!
Ez egy égető magány!
Érzem, felfal legbelül!
De ez nem lesz mindig így!
Már tudom! Soha már, soha már,
Soha már, soha ne mondd!