Pintér Béla - Ugyanúgy

A távolban fáklyák fénye,
a lándzsák hegyén megvillan a hold.
A tömegben ott az az ember,
aki három évig tanítványa volt.
Pimaszul mellé lépett,
egészen közel hajolt,
az arcára lehelt egy csókot,
amely az árulás csókja volt.

A másik meg folyton csak fogadkozott,
hogy sohasem hagyja el,
de megtette és még hajnal előtt
egy kakas hangja volt a jel.
Mindenki elpártolt mellőle,
egyetlenegy barátja se' maradt,
egyedül csinálta végig
és kiitta a keserű poharat.

Refr.:
Ugyanúgy hallott, érzett, látott, mint bárki más.
Vállán hordott bűnt és átkot, úgy, mint senki más. 2x

Úgy, mint senki más...

A helytartó elé cipelték,
bíborszínű palástot kapott,
és "Feszítsd meg"-et kiabáltak,
kikkel tegnap még együtt lakott.
Katonákat küldtek érte a vérét kívánó papok,
de mindenki rémülten hátrált mikor azt mondta: "Én vagyok!"

refr.

És mint a bárány, amikor nyírni viszik,
nem nyitja száját és nem tiltakozik.
Úgy tűrte ő is, ahogy megalázzák
és leveszik róla a ruháját.

Hasít a korbács és csak hullik a vér,
de már kegyelmet kap az, aki kér.
Tudod a bűnöm, a múltam ott halt meg vele,
miattam lett ő a világ szégyene.

refr.