Mihály Tamás - Jégmadár

Fénykép,
Sose-volt, régi időkből,
Ócska, vacak kacatok közt,
Lent, a fiók alján,
Ez a kép várt rám...

Nézem,
Furcsa fény van az égen,
Fehéren, fekete szélben,
Repül egy jégmadár.

Ott lenn a parton,
Azon a lépcsős téren,
Randa kis utca tövében
Néztük, merre száll.

Úgy láttuk,
Örökké tart az a nyár,
Amíg a szélben
Énekel a jégmadár!

Ó, most hol van?
Hol az a hang az a szólam?
Hol az a ritmus a szóban?
Hol a gyöngyhajú lány?

Elment,
Pedig ő tudta, ki vagy.
Jobb hát, ha szépen
Veszed a kalapodat!

Még nem!
Nem adom el a szívem, én nem!
Nem tűnök el, amíg az égen
Fölém nem repül ó, a szélben
Megint a jégmadár!

Évek,
Üvöltő, viharos évek,
Féktelen ölelkezések -
Micsoda tolvaj idő...

Egy sor fénykép,
Mára csak ennyi maradt.
Eladnám mindet,
de nem adom el azt a nyarat!

Hol van?
Hol az a hang, az a szólam?
Hol az a ritmus a szóban?
Hol a kölyök, aki voltam?
Hol az a tér, az az utca?
Hova lett senki se tudja?
Hol az az arc, az a szempár?
Hol az a lány, mondd, hol jár?
Hol az a jégmadár?

Még nem!
Nem adom el a szívem, én nem!
Nem tűnök el, amíg az égen
Fehéren, fekete szélben!
Mindegy, hogy merről merre!
De mindig széllel szembe!
Fehéren izzó fagyban!
Feketén lobogó napban,
Repül a jégmadár.
Ó, a jégmadár.