Deniz - Végtelen

Verse 1:

Mintha csak most lett volna én úgy emlékszem
ahogy hétfőnként a suliból elkéstem
ahogy az irodalom tanárom hesseget
mert én máshogy értelmeztem a verseket
matekból szinte csak egyesek
mert a számok a fejemnek terhesek
a rímeken pörgött már ott is az agyam
a tükörben rapsztárnak képzeltem magam
iskola után meg helyett
a kocsmákban foglaltuk mindig a helyet
fiatalok voltunk de tudtuk a dörgést
ösztönből hoztunk meg minden döntést
vonattal körbe az országon
hogy miről beszélek érti a korosztályom
várótermek meg füstös lebujok
ha éled az életet soha meg nem unod

Refrén:

túl rövid az élet, hogy unatkozz
légy az aki vagy ne másnak mutatkozz
éld meg amit meg kell mert hirtelen
magával ránt majd a végtelen

lehet, hogy nem vagy gazdag se erős
de te vagy mindenért a felelős
nem az számít ki mennyi idős
hidd el benned is élhet egy hős

Verse 2:

én már dolgoztam 16 évesen
hogy a legelső számom kész lehessen
a csodát nem vártam hanem kerestem
és meg is találtam el nem eresztem
egy hang zakatol bent a fülemben
hogy ne adjam fel legyek rendületlen
Kazincbarcelonába születtem
most meg a tizen-harmadik kerületben
élek és köszi nagyon jól vagyok
itt is telnek és múlnak a hónapok
a zene a kábszer a szavakra szót rakok
mert rabul ejtettek a szótagok
élsz is tesó vagy csak létezel
az még kevés, hogy eszel iszol meg lélegzel
az óra ketyeg lassan ébredj fel
ami elmúlt nem jön vissza még egyszer

Refrén:

túl rövid az élet, hogy unatkozz
légy az aki vagy ne másnak mutatkozz
éld meg amit meg kell mert hirtelen
magával ránt majd a végtelen

lehet, hogy nem vagy gazdag se erős
de te vagy mindenért a felelős
nem az számít ki mennyi idős
hidd el benned is élhet egy hős