Szenes Iván - A férjecskémmel éltem

Férjecskémmel tisztességben, békességben éltem,
A patikában szanicilt, és kalciumot mértem,
Esténként a plébános nálunk vacsorált,
Mert nem tudta még hogy az ördög vélem cimborált.
Oly én, szegény, erény.

Jött, mint a villám, és idecsapott,
Belehalok te ha elmégy.
Miért pont te jöttél az utamba?
Hát miért hoztad a szerelmet a nyakamra?

Jött, mint a villám a pokoli láz,
Mitöl a szánk úgy ég.
Elszökni nehéz előlem,
Ezt eldöntöttem rég.

Gátlásom levetem, esztelen,
Mint egy felesleges ruhát.
Most, hogy a szívem is meztelen,
Jöhet a csókod,
Nyitom a boltot

Komolyan venni,
Egy rossz fiút,
Még kétezerben sem lesz az úgy.
Hát ne is halljak panaszt,
Hisz te hoztad a tavaszt,
A szerelmet a nyakamba.

Nincs a földön unalmasabb, mint egy falu télen,
Bovari-nét olvasgattam, és ez lett mnásik énem.
Elköszönt a január, elolvadt a hó,
És rájöttem, hogy sajnos a hűség másoknak való.

Jött, mint a villám, és idecsapott,
Belehalok te ha elmégy.
Miért pont te jöttél az utamba?
Hát miért hoztad a szerelmet a nyakamra?

Jött, mint a villám a pokoli láz,
Mitöl a szánk úgy ég.
Elszökni nehéz előlem,
Ezt eldöntöttem rég.

Gátlásom levetem, esztelen,
Mint egy felesleges ruhát.
Most, hogy a szívem is meztelen,
Jöhet a csókod,
Nyitom a boltot

Jött, mint a villám, és idecsapott,
Belehalok te ha elmégy.
Miért pont te jöttél az utamba?
Hát miért hoztad a szerelmet a nyakamra?