1. Manuel - Tiara 
2. Manuel - Voodoo Baba (ft. Moriones)
3. Halász Judit - Boldog születésnapot![2009]
Fluor Filigran - Képkockák
| Előadó: | Fluor Filigran |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fluor Filigran Karácson Tamás Csöndör László |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Miről szól a(z) 'Képkockák' dalszöveg ?
A szöveg szerzője mély érzelmi kapcsolatot és fájdalmat ír le, amit egy személy hiánya okoz. A szerző a hiánytól fájdalmat érez, és a világban való megmaradás érdekében hazugságokra támaszkodik. Megkérdőjelezi a valóságot, és arra utal, hogy bármennyire is próbálkozik, nem tudja elkerülni a fájdalmat. A hiányzó személyt olyan dolgokhoz hasonlítja, mint a szakadó jégeső, a meleg párna és az utolsó bárka az özönvíz után. A szerző a napok múlásával és az idő múlásával a fájdalom és a fáradtság érzését írja le.
Megtekintve: Ma 14, összesen 49938 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Te vagy a békém, te vagy a tragédiám
Te vagy a pengém és egyben az artériám
Eltakarom, de nekem is fáj a hiány
Hogy többé nem te vagy az a lány aki vár
A külvilág kizár, de visszajövök, figyelj
Nem tudom, mi vár, hogy holnap mikor, kivel
Tűnsz el vagy tűnsz fel, hogy végül meglásd
Mi másfele változunk, nem értjük egymást
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Te vagy a kiömlött italom, az elmúlás
Az üres poharakon játszó, monoton fejzúgás
A hamisan bújtató romkocsma homálya
A legdrágább lakhely, a hiány előszobája
A realitás hazadob, csak ezzel az a gond
Hogy én lettem az egyik nálam hagyott kacatod
Hogy az én fejemben mindig máshogy van
És nem úgy cselekszel, ahogy rég megálmodtam
Most előre futnék, de felkap a szél szemből
Letépi hazugságaim az évekről
Meghátrálnék, de nem csaphatom be magam
Megállnék, de fájna, hogy így feladtam
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna
Az özönvíz utáni utolsó bárka
A kába múlt, a bánat, a gyönyör
A bámult szembogár, az arcon a gödör
A ráncok, miket az idő berajzol
Összefirkál, mikor kidőlve alszom
És hideg zuhanyként kelt a gondolat
Mi van, ha sose leszek annál boldogabb
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
nem látlak, előttem a füst meg a sötét
egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
kiégnek a fénytől a képkockák
nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Te vagy a pengém és egyben az artériám
Eltakarom, de nekem is fáj a hiány
Hogy többé nem te vagy az a lány aki vár
A külvilág kizár, de visszajövök, figyelj
Nem tudom, mi vár, hogy holnap mikor, kivel
Tűnsz el vagy tűnsz fel, hogy végül meglásd
Mi másfele változunk, nem értjük egymást
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Te vagy a kiömlött italom, az elmúlás
Az üres poharakon játszó, monoton fejzúgás
A hamisan bújtató romkocsma homálya
A legdrágább lakhely, a hiány előszobája
A realitás hazadob, csak ezzel az a gond
Hogy én lettem az egyik nálam hagyott kacatod
Hogy az én fejemben mindig máshogy van
És nem úgy cselekszel, ahogy rég megálmodtam
Most előre futnék, de felkap a szél szemből
Letépi hazugságaim az évekről
Meghátrálnék, de nem csaphatom be magam
Megállnék, de fájna, hogy így feladtam
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna
Az özönvíz utáni utolsó bárka
A kába múlt, a bánat, a gyönyör
A bámult szembogár, az arcon a gödör
A ráncok, miket az idő berajzol
Összefirkál, mikor kidőlve alszom
És hideg zuhanyként kelt a gondolat
Mi van, ha sose leszek annál boldogabb
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
nem látlak, előttem a füst meg a sötét
egy ordító tömeg áll közém és közéd
Refr.
Most már értem, a reggel miért hoz mást
kiégnek a fénytől a képkockák
nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom 2x
Képkockák videók
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!