Szakos Andrea - Képmás

Eltévedt lélek üldözi életem,
régi arcom, a tükörbe képzelem.
Magamat várom mindig,
valaki mást látok benned,
valahol eltűntél, de érzem hogy vársz.

Álmomba égett régi furcsa kép,
elmosódott emléke így is szép.
Valami elrejt téged, nem látlak mégis érzem,
itt vagy mellettem még nem hagytál el!

ref.:
Sötét éjjel vártam rád, napfényben sem jöttél már,
ezerszer hívtalak mégsem hallottad hangom.
Zavaros minden, szólalj meg újra bennem,
mondd el mit kell tennem.
Ne hallgass mert tudom még mindig bennem élsz.
Szólj hozzám akkor is ha félsz.
Várok rád akkor is ha félsz.

Szívekbe bújó gyermeki pillanat,
egy régi emlék mi mélyen megmaradt.
Mindig velem voltál, mindig jól tudtál dönteni.
Valahogy elrejtettél mindent mi fáj.

Együtt utaztuk át az életet,
most próbálod kerülni a végzeted.
De te vagy a belső hangom,
ha csendben vagy akkor is hallom,
hogy dacosan vívod tovább a régi háborút.

ref.
Sötét éjjel vártam rád, napfényben sem jöttél már,
ezerszer hívtalak mégsem hallottad hangom.
Zavaros minden, szólalj meg újra bennem,
mondd el mit kell tennem.
Ne hallgass mert tudom még mindig bennem élsz.
Szólj hozzám akkor is ha félsz.
Várok rád akkor is ha félsz.