Parázs meg a Húga - Lóláb

Kilóg a lóláb a nyúlcipőből
Fogytán az órák a múltidőből
Sárkányszárnyon száll el minden
Ma az van, hogy semmi nincsen

Álmot láttam - má' megint csak álmot
Lehet, hogy jól áll, de nem vagyok látnok
A francba minden röpképessel
Minden bárral és felessel

Ma az van, hogy én vagyok csak, a tévét az ablakon át
Kivágtam, nagyot csattant - most már az se basz át
Ülök a falnak háttal, voltaképp szembe mégis
Csúful a világ, baszki, így hát benne én is
Szívemben nincs üres hely - hazudom fűnek-fának
Hagyjatok most az egyszer - mondom, aztán a világnak
Vágok pár üvegtárgyat...

Ma az van, hogy én vagyok csak
Na meg a jin meg a jang
Fogytán az órák: csupa tik, csupa tak

Öklömnyi angyal a vállamon, piros kis ördög a másikon
És ha a fejem nem lenne, rögtön egymásnak esne
Mindkét szemét kis kolonc, mint két hivatlan énkép
Álmot láttam má' megin': felzakatolt a rémgép
És köpte a szörnyeit rám, és nem fogytak, egyre jöttek
És most csak magam kísértem egyre (és egyre többet)

Ma az van, hogy én vagyok csak
Na meg a jin meg a jang
Futok a sorsom elől: csupa cik, csupa cak

Kilóg a lóláb a nyúlcipőből
Fogytán az órák a múltidőből
Sárkányszárnyon száll el minden
Ma az van, hogy semmi nincsen.