Parázs meg a Húga - Leszek a kutyád

Leszek a kutyád, ha leszel a gazdám, mert ilyen a fajtám
Lehet rövid a póráz, ha laza a hám, az ám!
Megugatom, aki árthat, megharapom, aki bánthat
Őrzöm az álmod, a házad, megjelölöm a fákat, amerre jársz
Merre utad vezet velem
Hívj, ahogy akarsz, hallgatok rád, a Te hangod ismerem
Büntess, jutalmazz, bármit tehetsz velem
Eszem, ami jut, ami van, ami marad, csak adj, ha kérek
És szeress, hogy imádhassalak, mert amíg élek, én érted élek
Ha leszel a gazdám…

Akármilyen dög vagy, leszek a hiénád
A nyálam csorog, ha gondolok rád
Szívdöglesztő az új ruhád
De ha nem kellek, hát teszel rád
Mert engem a szél becézett, altatott dúdolva
Nem vágtak a falhoz, de talán jobb lett volna
Hulladékon éltem, nem dobáltak labdát
Senki nem szerette ezt a csúnya fajtát

Adj ennem
Vagy hagyj engem

Kövek zúzták csontom, s bújtattak kukák
Társam csak az éhség: az igaz, hű barát…

Akármilyen dög vagy, az illatod állat
Elemészt a vágy utánad
A legszebb színe vagy a nyárnak
Ó, én leszek a kutyád, de ne nézz madárnak
Mer’ engem ismer jól a sintér: a kis masszív korcsot
Kinek a háta lassan már töri a botot
Megérzem a mérget és azt is, ha félsz
Belédtöröm fogam, hogyha hozzám érsz

Adj ennem
És hagyj engem

Vagyok, mivé tettél: szemedben szálka
Az ablakból nézve, az esőben ázva...