KARD - Életjel

Mindent elönt az irányított, hamis fényözön
Tetszhalott álomból sok ösztön-emlék rád köszön
Néha csendes a látszat, de tegnap harsogott
Ma is a legszebb arcát, a jobbik felét láthatod

Ezen az éjszakán egy másik életre vágysz

Hétköznapok szürkesége őröl fel
Menekül az ész, őrület ölel
Élettelen élet, ami vértelen
Monoton a lét, nem végtelen

Józanul ez néha fel sem fogható
Vajon mire jó az illúzió
Úgy, ahogy jön, olyan gyorsan múlik el
Ez az, ami kell-életjel

Álarc mögül les reád a valódi világ
Ahol a fény fakad, ott nyílik a vadvirág
Festék takarja el az ódon kőfalat
Őszinte kép rejtőzik a vakolat alatt

Igazi színekkel éld át az éjszakát

Hétköznapok szürkesége őröl fel
Menekül az ész, őrület ölel
Élettelen élet, ami vértelen
Monoton a lét, nem végtelen

Józanul ez néha fel sem fogható
Vajon mire jó az illúzió
Úgy, ahogy jön, olyan gyorsan múlik el
Ez az ami kell-életjel

Hétköznapok szürkesége őröl fel
Menekül az ész, őrület ölel
Élettelen élet, ami vértelen
Monoton a lét, nem végtelen

Józanul ez néha fel sem fogható
Vajon mire jó az illúzió
Úgy, ahogy jön, olyan gyorsan múlik el
Ez az ami kell-életjel