Feke Pál - Másnak élsz

Fáradt, érző világ
Csendben elfojtja bánatát.
Lásd meg, éld át!
Széltől tépett haját
Fésüld el, halld meg sóhaját!
Szemeiből olvasd ki minden baját!

S ha bármit kér,
Erőd nem fogy el, mindig elég.
Ha akarod, a kéklő ég
Csupán egy karnyújtásnyi még.

Jól csak a szíveddel láthatsz,
Bennünk él az ősi válasz.
Többet érsz,
Ha másnak élsz.
Ahogy a szomjas föld az égtől,
Inni kap majd ad vizéből,
Egy cseppnyi jó,
Mit adnunk nem nehéz.
Örökké élsz!

Magadnak épült világ.
Megfojt néha és körbezár.
Nyisd ki végre már!
Száz meg száz ócska tárgy,
Fénylő élet mondd, mennyit ér,
Ha úgy múlik el, hogy emléke csak benned él!

Tudnod kell,
Erőd nem fogy el, mindig elég.
Ha akarod, a kéklő ég
Csupán egy karnyújtásnyi még.

Jól csak a szíveddel láthatsz,
Bennünk él az ősi válasz.
Többet érsz,
Ha másnak élsz.
Ahogy a szomjas föld az égtől,
Inni kap majd ad vizéből.
Egy cseppnyi jó,
Mit adnunk nem nehéz.
Örökké élsz!

Nem kell a szó,
Csak indulj, éld most át!
Hogy adni jó,
Szívből adj hát!
Tudod, egy jó szó elég,
Több is, mint sejtenéd.
Szíveddel láss!
Ennyi elég!

Jól csak a szíveddel láthatsz,
Bennünk él az ősi válasz.
Többet érsz,
Ha másnak élsz.
Ahogy a szomjas föld az égtől,
Inni kap majd ad vizéből.
Egy cseppnyi jó,
Mit adnunk nem nehéz.
Örökké élsz!