Utolsó Alkalom - Előre

Akik a földön járnak, de álmodni mernek
És rezdülését minden kis jelnek várják,
Hogy mi lesz majd belőle?
Utoljára ők mondták: (Előre!)
Akik a felhőt a kék eget magukba szívták,
Gondolataik egymásba írták
Csak néhány perc nem volt régóta.
Szóljon róluk most ez a nóta!

R:

Hetvenesek, úttörők
Vannak köztük hiszékenyek és kérkedők
Ők hetvenesek (utolsó) úttörők
Lehet, hogy nem így képzelték a jövőt?

Akik között van élő, holt, vagy árva
Néha mégis értetlenül állva
Szemlélik ezt a szemét világot
sántán futva a hosszú távot
Ki adta rájuk ezt az átkot,
Egy üres, de nehéz málha zsákot
Cipelve azon tűnődve
Mikor kinek a bűnét, bűnhődve!?

R:

Hetvenesek, úttörők
Vannak köztük vesztesek és nagy menők
Ők hetvenesek (utolsó) úttörők
Valahogy nem így képzelték a jövőt!? / szerintem nem így képzelték a jövőt!


A menzán a tarhonyát megzabáltuk (Hetvenesek, úttörők)
Majd mocskosan estig fára másztunk
Csak dőlnek a korok, nem múlik az álom
Én mindegyik napot ugyan úgy várom!
Van ki fáradtan mindent magába zárva
Sülve, vagy főve a galambot várja
A végén egy kérdés kis pajtások:
-ki tette ilyenné ezt a világot?!