Evita - Csillagfény tüzes éjjelén

Che:
Hogy Eva Peron ezt összehozta, csoda!
Na, lássuk hát, hogy történt, hisz pénze nem volt,
S a műveltsége nulla!
De eljött a perc; épp tizenöt múlt,
Mikor feltűnt a képben egy énekes, egy tangóénekes, Augustin Magaldi.
Ő volt az első, ki hasznára volt,
Kit lépcsőnek használt Eva Duarte.

Magaldi:
Fenn az ég ezer lánggal ég,
Soha még ilyen lázas éjt!
Ma a vén gitár dallamán
Szívünk égig száll!
Milyen más ez a csillogás,
Ez a vágy, ami ránk talált!
Csillagfény tüzes éjjelén
Gyere hát, ne félj!
Álmodtam én, jön egy éj, és a fény utolér, vár egy királylány,
Kínzott a magányos út, lángra még sose gyúlt szívem, a vándorcigány!
De most már érzem, hogy vége, a bánat s a könny messze tűnt valahol…
Jött egy varázsos éj, és a szíved enyém, mi amor!
Fenn az ég… Fenn az ég… Fenn az ég ezer lánggal ég,
Soha még ilyen lázas éjt!
Ma a vén gitár dallamán
Szívünk égig száll!

Eva:
Ez álom csupán! Augustin Magaldi!
A híres nagy sztár feldobta Junint!

Magaldi:
Itt nem szednek szét…
Egy rissz-rossz hakni megint…

Che:
Öreg, mi kéne még?
Fogd a gázsit és tépj!

Magaldi:
Egy szemétdomb ez! Ez nem Buenos Aires!
Ott mindig sikerem volt!
Ott minden szám után szét akarnak tépni,
Úgy rontanak rám!

Che:
Bár elkapnának egyszer!

Eva:
Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, szippants fel!
/Barátaival:/
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, szippants fel!

Che:
Egy rámenős lány! Most elkaptak, Magaldi!
Ez, futhatsz, rád talál…

Eva:
Az alkalom hív!
S én nem hagylak ki, drágám!
Senki sem tart vissza már!

Magaldi:
Szép volt a játék, de ennyi elég!

Eva:
A porfészekből, az egyhangú hetekből
Érzem, elég volt már! Rám a Nagy Élet vár!

Magaldi:
Vedd már észre, senki se hív!

Eva bátyja:
Disznó! Elhagyná a kedvesét?

Magaldi:
A kedvesem? Ő?! Kiről beszéltek?

Eva bátyja:
Ő ágyba bújt veled, és mindent megtett neked!

Eva barátai:
Te ingyen kaptad meg, s ha megkaptad, hát vigyed!
Ő nincs tizenhat még, s ez könnyen botrány lehet!
Vigyázz!!

Eva:
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
Megtettem hát, s vajon miért? Hogy ő elvigyen!
Más nem érdekel… Higgye azt, csak ő kell…

Che:
Nyakam rá, a kis nő biztos nyerő!
Ő tervez és dönt – helyetted!
Itt nincs mit tenni, vidd el, hogy felfedezd,
Vidd és fektesd belé pénzed, s hírneved!

Magaldi:
A város mindent eléd tesz, a jelszó: kell a pénz!
A származás mutatja, hogy kilóra mennyit érsz.
De középosztály alatt már az ember – nem ember.
És kisöprik a szeméttel…

Eva:
Szarevő középosztály! Nálam sosem lesznek jók!
Köpök az álszent képükre, forduljanak fel!
Az apám új családja pont ilyen volt,
Kinyírták, tönkretették, aztán a sírján mind zokogott.
Én fényt viszek népednek, Buenos Aires!
És úgy zúzom szét az Értékek Rendjét,
A sok lerobbant ábránd végleg eltűnik majd.

Che:
Lám, minden hakniból marad egy szép emlék!

Magaldi:
Eva, vigyázz, jobb, ha leállsz!
Az éhség legyűr, szégyen és bűn vár ott rád.
A tébolyult vágy a szennyébe ránt,
Sok féktelen nap, félek, tönkretesz majd,
Hidd el, jobb, ha itthon maradsz!

Eva:
A rossz is jó nekem, ha új és izgató,
Ha más, mint ez a poshadt unalom, lötyögés!
Fecskék hívnak: jöjj! S én velük együtt szállnék feljebb már,
S nem bánt, hogy nagy lesz azután a zuhanás.
Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
/Barátaival:/
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!

Magaldi:
Pár év elszáll, s minden más lesz!
Ha újra jönnék, s hívnálak én, nevetnél.
És nem értenéd ezt a szédült leányt,
Kit bűvöl egy város, egy varázsos város,
S gyermekként álmokra vár…

Eva:
Hogy éjjel rám másztál, netán egy szűzlány álma volt?
S csak játék volt a lobogás, ölelés?
Ha játék volt, hát jó, a buta liba jól játszott…
S a félig játszott játék nem elég!
Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
/Barátaival:/
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!

Magaldi:
Eva, vigyázz, jobb, ha leállsz!
Az éhség legyűr, szégyen és bűn vár ott rád!
Túl nagy a súly, ez egy férfit lesújt, és megöl egy asszonyt,
S te nem vagy még az sem, te nem vagy még nő, csak egy drága kisgyermek.
Hát menj, én nem rabollak el!