Quimby - Kényszerleszállás

Elégtek mind a kalandregények.
Minden jár nekem, tarolás!
Könnyen, gyorsan, most! - csak ez a lényeg,
Beindult a kézhez szoktatás.

A paravánra tapad a tekintetem
Árnyékbábos, kezén a Rossz meg a Jó.
Cukrot szór, versét buzgón nyelem,
Luxus elme-amputáció!

Nem baj, meglásd nem fog fájni, pillanat és vége.
Elszáll a kép, lefagy a gép, s a világ dicsősége.
Elmúlik a "prófétáknak térdet, fejet hajtunk",
a végjátékot néhány színes lovasra kell hagynunk.

Az utolsó fedezetlen csekkem töltöm.
Jó fej vagyok, édi mohó manó!
Unokáimtól a Földet persze kölcsön -
ördögi hitel-konstrukció!

Kényszerleszállás egy süllyedő hajón.
Ez a fenntartható fejlövés.
A füledbe súgom-búgom biztatón:
Húzd ki magad, repül a kés!

Letisztul az ég aztán és elmúlik a tél.
Körös-körül sivatag, már senki nem mesél.
Nyálat, csipát kitörlöd, akkor persze már bánod,
Egy meddőhányón ülve az Úr országát várod.

Nem baj, meglásd nem fog fájni, pillanat és vége.
Elszáll a kép, lefagy a gép, s a világ dicsősége.
Elmúlik a "prófétáknak térdet, fejet hajtunk",
a végjátékot néhány színes lovasra kell hagynunk.

Szóval letisztul az ég aztán és elmúlik a tél.
Körös-körül sivatag, már senki nem mesél.
Nyálat, csipát kitörlöd, akkor persze már bánod,
Egy meddőhányón ülve az Úr országát várod.