Hobo Blues Band - Társadalmi blues

Kerestem a helyem lelkesen.
Homlokomon égett a bélyeg,
De nem vettem észre ostobán,
És azt hittem, hogy engem néznek.
Fogyott a pénz, mint a türelem.
Nem volt se ágy, se ágyrajáró.
Így üdvözölt a társadalom,
Na és a szociális háló.
Persze megint bújt az üldözött,
S felé kar nyúlt bűnbarlangjában.
Nem találta, s meglelé helyét
Aranyhajú lányka karjában.
De az anyja, mint a mesében,
Óh az a gonosz mostoha,
Nem adta nekem Iluskáját.
Bár nem is kértem soha.
Idegennek magyar lányt nem adnak.
Hát még ilyen börtönviseltnek,
Piszkosnak, gyanúsnak, jöttmentnek.
Jött-ment és közben följelentett.
Most sem vártam meg a kopókat.
Tudtam, nem kelnek korán reggel,
Egy Fradi-busszal Bécsbe mentem.
Vesztettünk, én mégis nyertem.
Linz mellé kerültem táborba.
Románok, bulgárok, albánok
Úgy éltek együtt, mint a rákok.
Gondoltam jobb, ha odébbállok.
A körzeti megbízott bízott
Bennem, mondta behúzva a hasát.
És mindezeken túl, szerinte,
Én gaz elárultam a hazát.

Ember leszek, nem adom fel soha.
Tudtam, hogy a társadalomban
Nem az számít, hogy ki vagyok ma,
Hanem az, aki tegnap voltam.