Popovics György - Óda

6.
(Mellékdal)
Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

1.
Borús a reggel, hideg az álom,
magamba roskadva csak azt várom,
hogy kinyissa valaki újra azt a könyvet,
s együtt írjunk egy új fejezetet

2.
Miben nem lesz több ámítás,
csak a halálig tartó nagy utazás
és akkor jössz Te és meggyógyít
a szemed, ahogy néz felvidít,

3.
mint egy angyal, kinek csak az a dolga,
hogy kedves legyen, s tanít a jóra.
Csak bámulok, hogy létezik ilyen,
kiben megtalálhatom újra a hitem,

4.
amit úgy akartam én,
amit úgy szerettem,
támaszom legyen
az életemben....

Ref.
Túl sok a zaj körülöttem,
nem hallom magamat sem,
hogy halljam, mit mondasz nekem.
Szótlan így minden perc,
mégis ha átölelsz, eltűnik minden fal,
tudom már szíved mit akar.

5.
Mostmár nem lesz Te meg én, csak az hogy ketten
belerohanunk s majd az ismeretlen
lesz a társunk, ki minket vezet
csak fogd a kezem, én sem eresztelek

Mondjon bárki bármit, én nem tagadom,
hogy melletted lehetek csak szabadon,
mert nincsenek falak, nincsenek hegyek,
az idő megáll és rólunk lepereg.

6.
(Mellékdal)
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad