Kovács Nóri - Mákói mennyasszony búcsú

Sír a kislány az ajtóba', a kapuba',
mikor viszi a vőlegény más faluba,
de amikor megcsókolja,
elfelejti apját s anyját,
jajajaj.

Sírjál anyám, mer' én sírok, úgy búsúlok,
tőled búcsúzni akarok, de nem tudok,
búcsúzásom nem lesz hosszú,
két szóból áll, jaj, de szomnorú,
jajajaj.

Megölelem, megcsókolom,
tudom többet nem láthatom,
jajajaj.

-----

Tavaszi szél utat száraszt,
minden madár társat választ,
hát én immár kit válasszak,
szívet szívért kinek adjak,
kire sok csókot rakhassak.

Kivirágzott már a meggyfa,
elhagysz-e rózsám tavaszra?
Hagytál volna inkább el,
tavasz helyett ősz felé,
a szívemet semmi bánat nem érné.

Ne sírj, rózsám, ne keseregj,
mer' a tied nem lehetek!
A tied lennék, ha lehetnék,
ha az egek megengednék,
ha az egek megengednék.

-----

Őszi szél fúj a hegyekből, a völgyekről,
megbocsájson édesanyám mindenekről,
tudom jól, hogy fáj a szíve,
de azér' csak Isten véle,
jajajaj.

Megengedje Mákó határ, Mákó határ,
mer' éntőlem zöld lehetsz már, zöld lehetsz már,
mer én többet nem taposlak,
de még meg se látogatlak,
jajajaj.