Váczi Eszter Quartet - Akinek könnye is volt elég

Van, aki elbocsátott, semmit sem kért
Van, aki megbocsátott, semmit nem ért
Van, aki visszalopta az ellopott időt
És van, aki megjátszotta a jó szeretőt

Van, aki elhitette, őszinte volt
Van, aki megfizette, ha túl későn szólt
Van, aki félreértett minden egyes szót
És hallani vélt egy képzelt múltból suttogót

Veletek múltak az évek és csak hagytam
Nem tudom, ki volt ki adott és én kinek adtam
De tudom, hogy mégis véges-végig az maradtam
Akinek könnye is volt elég
Csak néha talán nem fordult feléd

Van, aki egyszerűen fel állt és pakolt
Elszerette azt, aki az elvekről papolt
Van, aki elfutott a valóság elől
És titokban jelre várt az égiek felől

Van, aki megvette a féltékenykedőt
Van, aki meg nevettette a mindig szenvedőt
És van, aki megmutatta, hogy hogy lehetne más
És örökre elillant a múltból suttogás

Veletek múltak az évek és csak hagytam
Nem tudom, ki volt ki adott és én kinek adtam
De tudom, hogy mégis véges-végig az maradtam
Akinek könnye is volt elég
Csak néha talán nem fordult feléd


Veletek múltak az évek és csak hagytam
Nem tudom, ki volt ki adott és én kinek adtam
De tudom, hogy mégis véges-végig az maradtam
Akinek könnye is volt elég

Veletek múltak az évek és csak hagytam
Nem tudom, ki volt ki adott és én kinek adtam
De tudom, hogy mégis véges-végig az maradtam
Akinek könnye is volt elég

Veletek múltak az évek és csak hagytam
Már nem tudom, ki volt ki adott és én kinek adtam
De tudom, hogy mégis véges-végig az maradtam
Akinek könnye is volt elég

Veletek múltak az évek és csak hagytam
Nem tudom, ki volt ki adott és én kinek adtam
De tudom, hogy mégis véges-végig az maradtam
Akinek könnye is volt elég
Csak néha talán nem fordult feléd