Kovács Erzsi - Búcsúdal

Már este van, és kigyúlnak a lámpák,
ott kinn az utcán szűnnek a zajok.
Ablakomon át a csillagok látják,
hogy kis szobámban egyedül vagyok.

Jó eltűnődni a csendes magányban,
és újra élni elmúlt éveket.
Ma emlékeim sorra megtalálnak,
mert elfeledni őket nem lehet.

Az ifjúságom csillogó és szép volt,
a pálya csupa örömmel teli.
Felettem folyton, derűs volt az égbolt,
mert énekeltem szívből reggelig.

Ó, mennyi-mennyi szép dalt énekeltem,
és énekelte egy ország velem.
Naponta újra, s újra útra keltem,
hisz mindenütt várták, hogy érkezem.

Ha nem mentek mindig simán a dolgok,
a csalódásért azt is vállalom,
de nem hibáztatom ezért a sorsot,
és úgy érzem, hogy jobb, ha búcsúzom.

Mint minden jónak, ennek is most vége.
Elköszönök szépen, csendesen.
Tán szép éveket kapok még cserébe,
de jobb, ha ezen gyorsan túl esek.

Mint minden jónak, ennek is most vége.
Elköszönök szépen, csendesen.
Tán szép éveket kapok még cserébe,
de jobb, ha ezen gyorsan túl esek.

Már este van, és kigyúlnak a lámpák,
az ember eltűnődik, s visszanéz.
Ablakomon át a csillagok látják,
hogy könnyezem, hát ennyi az egész.