Havasi Duo - Indulj el egy úton (Somoska)

Indulj el egy úton, én es e másikon,
s ehol esszegyűlünk, egymásnak ne szóljunk!
S aki meglát minket, mit fog a' mondani,
azt fogja mondani, idegenek vagyunk.

S ők es azt gondolják, idegenek vagyunk,
idegenek vagyunk, szeretetet tartunk...

Szeretlek, édesem, mint a lágy kenyeret,
sóhajtok éretted egy nap százezeret.
Nem is sóhajtanék, ha nem szeretnélek,
de én ú' szeretlek, maj' meghalok érted.

Vagy meghalok érted, vagy enyimmé teszlek,
Vagy piros véremmel földet festek érted.
S e te piros véred s ez én piros vérem
egy árokba folyjon, s egy malmot meghajtson!

'z egyik az a malom háromkövű legyen,
s a legelső kövön szeretetet járjon,
s e második kövön virággyöngyöt járjon,
s e harmadik kövön aprópénz szórasson!

Kimenénk az útra, lenézék az úton,
látám édesemet, ő is láta engem.
Akarám szólítni, magát búsítani,
illen szép ifijút megszomorítani.

Úgy es megszólítom egy szóval, kettővel:
Merre mensz, édesem, hova mensz, édesem?
Menek ide s ide, nagy magas hegyekre
Szép virág keresni, hegyi (gyere) te es édesem!

Vagy bánod, édesem, 'z én jó életemet?
Nem bánom, édesem, te jó életedet,
Csak bánom, édesem, keserűségedet...

Ha meguntad, rózsám, velem világidat,
Csinátass koporsót, temettes el ingem.
Írd fel keresztfámra, s ott fekszik egy árva,
kinek szeretetből történt e halála!