Vastag Csaba - A legszebb játék (közr. Kocsis Tibor, Oláh Gergő)

Együtt telt minden perc és szólt egy dal
felcsendült a zongorán és bennünk újra él
Álmodtunk, ébredtünk, és küzdöttünk, szárnyaltunk, mert volt egy hang
felkapta a szél
Megtört a csend, végre ránk ragyog a fény!

Oly sok mindent kaptunk már,
bárcsak vissza adhatnánk
számíthatsz ránk!
Kérlek hidd most el hogy minden cél
ott vár rád az út végén,
csak indulj, ne félj!

Indultunk, az álmok útján, harcoltunk, s vívtunk sok csatát!
Várt ránk a világ!
ÓÓó Változtunk, néhány könnyet hullattunk, minden hangon át, ó, láttuk a csodát!
Ez összetart, gyere őrizzük tovább!

Oly sok mindent kaptunk már,
bárcsak vissza adhatnánk
számíthatsz ránk!
Kérlek hidd most el hogy minden cél
ott vár rád az út végén,
csak indulj, ne félj!

Tőled oly sok mindent kaptunk már,
bárcsak vissza adhatnánk
számíthatsz ránk!
Kérlek hidd most el hogy minden cél
ott vár rád az út végén,
csak indulj, ne félj!

Tudom, hogy célba érsz
Csak emeld fel a fejed, hogy lásd merre mész
Ha kemény az élet csak nézz fel az égre
emeld fel a kezed és mondd hogy bármit elérek
Hisz felnőttünk rég, ezt érezhetnéd!
S csak állunk a színpadon még gyermekként
Mert elhisszük azt, hogy az élet a legszebb játék!

Oly sok mindent kaptunk már,
bárcsak vissza adhatnánk
számíthatsz ránk!
Kérlek hidd most el hogy minden cél
ott vár rád az út végén,
csak indulj, ne félj!

Tőled Oly sok mindent kaptunk már,
bárcsak vissza adhatnánk
számíthatsz ránk!
Kérlek hidd most el hogy minden cél
ott vár rád az út végén,
csak indulj, ne félj!
Ne félj!
Célba érsz!