Szabó Balázs Bandája - Megmozdultam

Alszik a szív a számban, egy igazi félhomályban,
kiveszem elmorzsoltan, megnézem, miért nem dobban.
Olyan a hús a versben, mint igazi húslevesben, vannak
az álmok némán, benne a gyöngyök, nézd, nem gyémánt.
Nem is alszik a paplan az ágyban, nem ismersz fel a szürke ruhámban,
neve nincsen a testnek, a szádnak, nem is látod, mennyire látlak.
A titoknak nincsen fája, nem másznak rá utánad,
maradnak tisztes részek, de annak fáj a szája.

Csak alszom a régi sebben, egy kicsit részegebben,
a szívem a két kezemben, ma végre megmozdultam,
lüktet az ér a zsebben, a szívem a két kezemben,
figyelem, miért nem dobban, ma végre megmozdultam.

Repedések áznak az ágyban, árnyékban nem leszel árva,
térképet rajzol a paplan, repülnek falvak alatta.
Amikor most nem vagy a részem, amikor már nem leszek ébren,
akkor vagy élet egészen, szőke vagy barna a télen.
Most nézek újra a sebbe, tátongó kút a fejemben,
ott várok hármat a napnak, egyet neked kettőt apámnak.
Fecsegnek a ráncok a korban, nyújtózom, roskad a borda,
enged a vágy a porba, ahonnan jöttem, megmozdulnak.

Csak alszom a régi sebben, egy kicsit részegebben,
a szívem a két kezemben, ma végre megmozdultam,
lüktet az ér a zsebben, a szívem a két kezemben,
figyelem, miért nem dobban, ma végre megmozdultam.