Nemzeti Hang - Dicsőségre ítélve

Mondják a hitünk az Olaszoktól kaptuk, kúlturát a Németek adtak, harcolni a Török tanított meg. Énekelni a Szlávok. Nem vitázok, leszek hitetlen, tudatlan, esetlen, ügyetlen a dalban. Vissza adok mindent amit mások magukénak akartak vitatni belőlem. Nem kell idegen. Valami marad a végén ami csak Magyar bennem, amit a kárpátmedencébe hoztunk, s el nem sikkasztották aljas századok. Ha egyetlen porszem talán, de az új világ új hajnalán felépítem belőle majd az igazit, az Ősmagyart.


Arcomat lágy eső mossa
nevem, nevetek sárba tapossa,
de a túl a jó hírt hozza el
menjünk, mert menni kell

történjen bárhol bármi
nem fogunk tovább várni
testvéreim fogjunk hát fegyvert
s jöjjön minek jönni kell

Ha nem lépünk csak félünk
mi értelme hogy itt élünk
itt a helyed állj a sorba
Magyar ember nem rabszolga

Mutassuk meg Árpád népe
dicsőségre van ítélve
Kolozsvár, Zenta, Kassa
Magyar sorsunk összefonja

Országunk belülről rontják
emberek kik a törvényt hozzák
arra, hogy szenvedjen a Magyar
ez az ami felkavar

történjen bárhol bármi
nem fogunk tovább várni
testvéreim fogjunk hát fegyvert
s jöjjön minek jönni-e kell

Ha nem lépünk csak félünk
mi értelme hogy itt élünk
itt a helyed állj a sorba
Magyar ember nem rabszolga.