Mihály Tamás - Amit nem lehet

Tudod van úgy, hogy nem jön a dal,
pedig érzed, ha szólni akar.
Ám, ha minden hang másra felel,
úgy egy dallamban nem férnek el.

A szövegből szökik a szó, mintha
nem lenne kimondható,
mintha nem volna többé szabad,
talán jobb is, ha néma marad.

Amiről nem lehet beszélni most,
arról azt mondják, hallgatni kell.
Én mégis azt mondom, hogy dúdoljuk el,
talán a szél, a szél fújja el.

Tudom, van úgy, hogy minden sötét,
mikor mindenből végleg elég,
mikor nem szól a telefonod,
mikor bőgnél bár nincs okod.

Mikor elment, kit elengedtél,
és ez ősz helyett mindig csak tél.
Örök vesztesnek érzed magad,
mert a pin kódod is másnál marad.

Amiről nem lehet beszélni most,
arról azt mondják, hallgatni kell.
Én meg azt mondom, azért is dúdoljuk el,
ha senki más, hát a visszhang felel.

Mikor emlékek sincsenek már,
mikor úgy érzed, semmi se fáj,
mikor azt hiszed, a szíved megáll,
talán álmodban ér a halál.

Ha nehéz is: ébredj most fel,
ez könnyű, csak dúdolnod kell.
Ez az olcsó kis közhelyes dal
segít, hogy élni akarj.

Amiről nem lehet beszélni most,
arról azt mondják, hallgatni kell.
Én meg azt mondom, ezért is dúdoljuk el,
amíg lesz majd, ki szóval felel.

A ritmus megbotlik, na nézd,
mintha magam is megbotlanék,
ahogy ujjaim egymás után
itt hagynák a zongorát.

Mert van úgy, hogy nem jön a dal,
és a ritmus is szökni akar.
De nem szabad elvesztenem,
ezt a dallamot nem engedem, ó, nem.