Supernem - Tviszt

Teste súlytalan, faltól-falig él,
nem lát álmokat, a száma a kettőhuszonhét.
Szép, a lány, aki énekel,
a házba költözött, egy fiú akit érdekel.
Szuperhősnek öltözött. Csak a pénzt hajtja.
a rendszer a nyakába varrja, a bankban a lámpát, valahogy égve hagyja.
Bocs, egy kicsit kések, van egy pisztoly a jobb ülésen,
valamit még nem meséltem, én vagyok a híradó élőben.

Tűnjünk el a képből, a város hátsó ablakán,
fussunk össze holnap, a térkép másik oldalán.

Külvárosban az esti filmek, így kezdődnek el.

Ráz, a hullám, amin él. A nullából kiszáll.
Túl sokat remél, aztán fejre áll.
Csak a pénzt hajtja, a rendszer a nyakába varrja,
a bankban, a lámpát valahogy égve hagyja.

Bocs, egy kicsit kések
és a tempót az égbe tolja.
Találkozunk újra, úgy kábé tíz év múlva.

Tűnjünk el a képből, a város hátsó ablakán,
fussunk össze holnap, a térkép másik oldalán.

Külvárosban az esti filmre kelsz.

Most tűnjünk el a képből a város hátsó ablakán,
kedves távolsági buszra festett tengerparti lány.

Tűnjünk el a képből a város hátsó ablakán,
fussunk össze holnap, a térkép másik oldalán.

Mindent neked, mindent nekem.
A külvárosban az esti filmek,
a külvárosban az esti filmek, így kezdődnek el.