Hobo Blues Band - A városlakó üzenete

A kanális kígyója fekete vért okád.
Most ért véget az ötszázéves blokád.
Kavarog a bűz, kevereg a szar.
A mélybe mutat egy leszakadt kar...

Menekülj, fiú!
Menekülj, fiú!

Fuss át Budára a hegyek közé,
Bánatod rejtsd el tövisek mögé.
Mondj egy imát és öltsd fel a kardod.
Ez nem az a nap, amikor meg kell halnod.

Indulj hát, fiú!
Indulj fiú!

Látlak, ahogy a város fölött röpülsz
Mint egy ébredő, lusta angyal. Csak kicsit örülsz.
Nézed a házakat: fölülről sem szebbek.
Látod, a hangyák sohasem nevetnek.

Mit látsz még, fiú?
Mit látsz még, fiú?

Látod, hogy régóta nem született herceg?
Hogy fürge patkányok tigrisek lettek?
Hogy minden macskából cicuska lett?
Hogy bunkó a bankóra költőt veret?

Mit szólsz hozzá, fiú?
Hogy szórakozol, fiú?

Tudod-e szeretni őket, mikor verik a nőket?
Mikor hátulról tizen egy szoborra lőnek?
Közben a Halál csendéletet fest.
Mi lesz a címe? I Love You Budapest!

Ne légy dühös, fiú!
Ne légy dühös, fiú!

Legyél te, aki bevégzed a harcot!
Legyek én, akit el kell hagynod.
A szentek megbocsájtják neked,
Hogy egy hitetlen nem mehetett veled.

Bocsáss meg, fiú!
Bocsáss meg nekem, fiú!

Tettél egy kört, mélyebbre ne repülj!
Elég, hogy eldöntsd: maradj, vagy menekülj.
Alszik az áldozat, a tegnapi gyilkos,
Holnapi barát, de később csak cinkos.

Hogy döntesz, fiú?
Hogy döntesz, fiú?

Várd meg a hajnalt, mikor az első szél
Elhozza, amit Buda titokban Pestnek mesél.
Állj meg a rakparton, hallgass egy kicsit
És megtudod, miért maradtam itt.

Te is maradsz, fiú!
Te is maradsz, fiú!
Te is maradsz, fiú!