Szekeres András - Legalább szólnál

Holdfény játszik az erkélypárkányon
Fénybogaras est, a kihűlt párnámon
Dekadenciát mutat az állapot
Elalél lassacskán a test
Delíriumos úszás álomképet fest

Legyél a ragadó múltból a más jövőm
Az életgombolyagból a sorsszövőm
A világokban, hol megkísérlik az élni hagyásnak esélyét
A párhuzamnak közrefogni a periféria szegélyét

Délibáb, vagy a múltban ragadt ködkép
Fantazmagória, vagy hozzám jöttél
Szöktél a súly alól, elrepedt
Átmenet, szívre fest

Vannak dolgok, amit megértesz
Realistán, amit más eléd tesz
Az emberek és a háborúk, a világ rád zúdított összes szennye
Exitál a józan eszme – felesleges halni, ha a karma úgy akarta
Akkor is, ha a sors összevarta

Miért van az, hogy ami boldogság, most fáj?
Legalább szólnál
Miért van az, hogy a nevetés most zordság?
Legalább szólnál
A mosolyod párája a szívre ül
Könnyedebb a szónál

Délibáb, vagy a múltban ragadt ködkép
Fantazmagória, vagy hozzám jöttél
Szöktél a súly alól – elrepedt
Átmenet – szívre fest

Délibáb, vagy a múltban ragadt ködkép
Fantazmagória, vagy hozzám jöttél
Szöktél a súly alól – elrepedt
Átmenet – szívre fest