Hógolyóbolygó - Negyedik lovag

Közhírré tétetik, hogy a palotába kéretik
Minen lovag, ki szép, deli, a harcot kedveli,
Lóval, páncéllal, fegyverrel rendelkezik,
(De néhány aranytallér is megteszi),
A királyhoz hű és engedelmeskedik neki.
Kihirdettetik, hogy egy hét bele nem telik,
S a lovagi torna kezdetét veszi.

******

Képzeld, valaha rég, voltak még délceg lovagok,
Kik mindig meseszép lovakon jártak.
Kézben mindig a kard, páncéljuk csörren,
Amidőn vágtáznak föl-le a hegyeken bátran.

Volt egy kőfalú vár, és benne így szólt a király:
Lányomnak férjet bajvívással!

Jöjjön lovag, vitéz, járuljon most színem elé,
Fődíj a lányom és a fele királyság.

Így szólt a király, és egyből hárman érkeztek a bajvívásra.
Örvend a király, búsul a lánya: titokban van már párja.

Zendül trombitaszó, felnyerít és prüszköl a ló,
Kezdődne éppen a lovagi torna.
Ekkor negyedikként lépett a király színe elé
Egy lovag, s térdre borult a porban

– Felséges királyomért kész volnék megküzdeni én,
Lányáért életemet sem féltem.
– Jól van, nemes vitéz, küzdj hát meg most a hatalomért,
És nyerd el a lányomat is véle!

Így szólt a király, és egyből hárman feküdtek porban, sárban.
Örvend a király, örvend a lánya: a győztes lovag a párja.