KFT - Ötvenévesen Honoluluban

Ha ötvenéves leszek,
Honolulu engem vár,
képzeletem addig is gyakran odaszáll.
A kis házat látom, ahol majd lakom,
de ma még a régi lakó ül az ágyamon.

A lány, aki majd a szerelmem lesz odaát,
ma még csak alig járta ki az óvodát.
De csöpp kis arcán már látható,
ha felnő, gyönyörű lesz és izgató.

És élek ötvenévesen Honoluluban,
szépen hátrafésülöm őszülő hajam.
Honoluluban meleg az idő, gyönyörű az ég,
a szerelmem arcát nézem, és eltölt a büszkeség.
(bizony, bizony...)

Varázslatos a honolului miliő,
szerencsére nálam lesz néhány millió.
És esténként a jachtomon
kigyúl a sok-sok színes lampion.

És élek ötvenévesen Honoluluban,
szépen hátrafésülöm őszülő hajam.
S közben egy kis dalt dúdolok,
mit húsz évvel azelőtt Budapesten írtam
- most te is hallhatod.

Pápápápá, pápápápá, pápápápá-pápá-pápápá-pá
Pápápápá, pápápápá, pápápápá-pápá-pápápá-pá

És küldök majd egy csomó képeslapot,
mindegyiken az áll, hogy Honoluluban vagyok.
S ti majd azt mondjátok: Nahát-nahát,
az öregúr azt hiszi, övé már a világ!

És élek ötvenévesen Honoluluban,
szépen hátra fésülöm őszülő hajam.
S közben egy kis dalt dúdolok,
mit húsz évvel azelőtt Budapesten írtam
- most épp ezt hallgatod.

Pápápápá, pápápápá, pápápápá-pápá-pápápá-pá
Pápápápá, pápápápá, pápápápá-pápá-pápápá-pá