Enyedi Ágnes - Feljön még az én Napom is

(Szépkenyerrűszentmártoni dalok)

Túl a vízen, a tengeren, rózsa nyílik a kenderen.
Túl a vízen, a tengeren, rózsa nyílik a kenderen,
minden ágán kettő-három, tudja 'z Isten, ki lesz párom,
minden ágán kettő-három, tudja 'z Isten, ki lesz párom.

Gyere rózsám a szőlőbe, szedjünk szőlőt keszkenőbe,
gyere rózsám a szőlőbe, szedjünk szőlőt keszkenőbe!
Piros almát a kezünkbe, zörgős diót kebelünkbe,
piros almát a kezünkbe, zörgős diót kebelünkbe!

Úgy menjünk bé a kiskertbe, rózsát szedjünk keszkenőbe,
s úgy menjünk bé a kiskertbe, rózsát szedjünk keszkenőbe!
Rozmaringot a kezünkbe, s úgy menjünk az esketőbe,
rozmaringot a kezünkbe, s úgy menjünk az esketőbe!

-----

Kertem alatt nádas rét,
behajtom rózsám ökrét,
kilenc fejős tehenét,
kilenc fejős tehenét.

Hat ökör a járomban
maradj rózsám zálogban,
adok néked lekötőt,
váltó helyett fizetőt.

Ki nem akar búval élni,
menjen mennyországba lakni,
csináljon az égre házat,
ott nem éri semmi bánat.

-----

Jer bé a temető kertbe,
írd fel a sírom kövére,
a világon, a föld szélén,
olyan árva nincsen, mint én.

Árva vagyok apa nélkül
de még árvább anya nélkül.
Kérem a nagy Istenemet,
hogy el ne hagyjon éngemet.

Feljő még az én napom is,
ha most bús homályban van is,
jaj, Istenem vígasztalj meg,
ne hagyd, a búmban haljak meg!

A búm nem fogy el már soha,
mer' én meg vagyok átkozva,
vagy anyámtól, vagy apámtól,
vagy az idegen szájától.