Children of Distance - Elmúlt már

Intro...nanananaaannaa

1. versszak:
Bárhogy ért véget, bármit mondtam hirtelen,
Megőrjít a tudat, hogy akit szeretek, az nincs velem,
Keresem a hibákat, nem tudom hol rontottam,
Vajon miért nem ott vagyok, ahol a bánatom otthon van?
Én most veszem észre, bennem csak most koppan...
Már nem is emlékszem rád szinte csak foltokban.
Azt hazudtam magamnak, hogy az idő majd megoldja,
De már nem fogom megvárni amíg a torkomon lenyomja,
Az elmúlás keserédes, az emlékek széppé teszik,
Melletted nincs helyem, én mégis miért élek itt?
A hiányod követ, mint egy elhagyott kisállat,
Talán azért vagyok ember, mert az emberek hibáznak.
Hibáztatom magam, tudom, hogy volt választásom,
Hiába próbáltam, nem sikerült másnak látnom,
Ilyenkor úgy szeretném, ha kérdőre vonhatnálak,
Miért is szerettelek, ha őt mégis jobbnak láttad?

Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.

2. Versszak:
Bárhogy ért véget, bármit mondtam hirtelen,
Ma bármit megadnék, hogy akit szeretek az itt legyen,
Néha csak ülök, és az kattog a fejemben,
Hogy nekem miért számítasz, ha én meg neked nem?
De utoljára állok fel, el sem köszönök,
Már én is elengedtem, nem érdekel a közönyöd,
Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor így is naiv maradtam,
Látom az arcodat, mégis olyan lélektelen,
Ha fel lehet adni, akkor mondd meg, hogy én miért nem teszem?
Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget,
Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet,
Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik,
Amin aztán az ember még éveken át őrlődik,
Amire azt mondanám: Bárcsak ne emlékeznék!
Én így mesélek Rólad, ha egyszer megkérdeznék..

Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.

Kiállás:
Nanannnaaanananaaa....

Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.