Rózsaszín Pittbull - Búúú dal

"És ha már úgy is az animálnál tartunk, következzék egy tanulságos történet a nőkről és a tehenekről."

Járom az utamat én,
Az álmom egy tarka tehén,
Szénával a kézbe, kimegyek a rétre,
Hátha egyet megkaphatok én.

És ha kiértem a rétre én,
Elbújok egy fa tetején,
Ha arra jön a csorda, nincsen semmi dolga
Egyre majd rá vetem magam én.

Mert unom én már az összes nőt,
A tinit, a vénlányt, a hercegnőt,
Unom már, tudom bár, csak egy életem van,
De ha a tárca lapos, a farok csak dagad,
Így nekem már csak ez marad
Nem könyörgök, nem udvarlok,
Hogy jól érezzem magam.

Amikor már előttem a mú,
Szépen lassan elillan a bú,
Félrecsapja farkát, azt a tarkabarkát,
És elkezdődhet az áj láv jú.

A széna meg közben ehető,
A farkam bárhova tehető
Nem nyavalyog érte, ha a seggét érte,
Asszem neki észre se vehető.

Mert unom én már az összes nőt,
A szüzet, a cédát, a hisztizőt,
Unom már tudom bár, csak egy életem van.
De ha akarom én, akkor ő nem akar,
Kuss a pofámnak a szem eltakar,
Ez is ok a sokból amiért a csajokból
Rohadtul elegem van.

Mert unom én már az összes nőt,
A karrieristát, a törekvőt,
Unom már tudom bár csak egy életem van,
De ha ilyen mellet kéne az életem élni,
Sokkal könnyebb lenne magam kiherélni,
Ezért van az éppen, hogy itt a réten
Farkam egy tehénben van!