Csákányi László - Az őszi verőfény

A hajunk egyszer megfehéredik,
lassú léptekkel közelít a vénség.
A hangunk egyszer megfakul, pedig
szívünkben él még vágyódó reménység.
De te is tudod, hogy hiú remények,
az ifjúság többé újra nem éled,
és mást nem, csupán egyet várhatsz még,
az őszi napfény csöndes melegét.

Az őszi verőfény aranyló színt sugároz.
Az őszi verőfény még néhány szép órát hoz.
Az őszi virágok más fajták, mint tavasszal voltak,
ősszel a madárkák szelíd mollban dalolnak.

Az ifjúság egy röpke villanás,
már el is illant, mire észrevetted.
A szenvedély kialszik, hűl a láz,
s az évek terhe gyűlik már feletted.
Az ember ilyenkor már mit remélhet,
hogy az ifjúság, a régi újra éled,
és mást nem, csupán egyet várhatsz még,
az őszi napfény csöndes melegét.

Az őszi verőfény aranyló színt sugároz.
Az őszi verőfény még néhány szép órát hoz.
Az őszi virágok más fajták, mint tavasszal voltak,
ősszel a madárkák szelíd mollban dalolnak.

Már azt hitted, hogy aranypénzedet,
az ifjúságot egy fillérig kiadtad,
s akkor egy asszony újra rád nevet,
s a lépteit meglassítja miattad.
Ilyen csodát is tesz néha az élet,
hogy az ifjúság, a régi újra éled,
s ha mást nem, csupán egyet várhatsz még,
az őszi napfény csöndes melegét.

Az őszi verőfény aranyló színt sugároz.
Az őszi verőfény még néhány szép órát hoz.
Az őszi virágok más fajták, mint tavasszal voltak,
ősszel a madárkák szelíd mollban csipognak.