1. A Pál utcai fiúk (musical) - Mi vagyunk a Grund 
2. Ákos - Ilyenek voltunk 0:00 [2003]
3. Ismerős Arcok - Nélküled 5:41 [2010]
Hangyák - Csak neked
| Szövegírók: |
Mórocz Tibor Csepregi Richárd Hegedűs János Lajos Jagri István Szűcs Gergely |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 3, összesen 3499 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Legbelsõ félelmeimet uszítom rád, hogy megtudd, milyen az amikor tényleg szenvedsz,
Hogy átérezd a nyomorult kis életemet, megérted mikor könnyezni kezdesz
Mikor a tudatalattim cafatokra tép szét, és megízleled ezt a gyilkos vágyat,
Rájössz végre, hogy ez már nem játék, megöltem már, de ki tudja, hányat!?
Az ágyamon fekszem a sötétségben, csak egy hangfoszlány jut el a tudatomig
A fejemben képek beszélnek hozzám, és elkísérnek a halálomig
Egyedül fekszem a sötétségben, nincsen többé aki meghallgat
Nincsen, aki segíthetne rajtam, a barátaim már rég meghaltak…
Szomorú emlékek, pusztuló jövõkép, a jelenben pedig nincs miért élni
Miért születtem erre a világra, kínlódni, várni mindentõl félni?
Egyedül élek a félelmeimmel, de azt hiszem ebbõl már végleg elég volt
Szükségem van valakire aki vigyáz rám, szükségem van valakire aki vigyáz rám!
Egyedül fekszem a sötétségben, rájöttem nincs értelme a megvetésnek
Élve születtem erre a világra, hát miért nem elég ez büntetésnek?!
Már csak a sötétség maradt bennem, az apró fények is kialudtak
Valaki még megpróbál segíteni, de én megadom magam…
Hogy átérezd a nyomorult kis életemet, megérted mikor könnyezni kezdesz
Mikor a tudatalattim cafatokra tép szét, és megízleled ezt a gyilkos vágyat,
Rájössz végre, hogy ez már nem játék, megöltem már, de ki tudja, hányat!?
Az ágyamon fekszem a sötétségben, csak egy hangfoszlány jut el a tudatomig
A fejemben képek beszélnek hozzám, és elkísérnek a halálomig
Egyedül fekszem a sötétségben, nincsen többé aki meghallgat
Nincsen, aki segíthetne rajtam, a barátaim már rég meghaltak…
Szomorú emlékek, pusztuló jövõkép, a jelenben pedig nincs miért élni
Miért születtem erre a világra, kínlódni, várni mindentõl félni?
Egyedül élek a félelmeimmel, de azt hiszem ebbõl már végleg elég volt
Szükségem van valakire aki vigyáz rám, szükségem van valakire aki vigyáz rám!
Egyedül fekszem a sötétségben, rájöttem nincs értelme a megvetésnek
Élve születtem erre a világra, hát miért nem elég ez büntetésnek?!
Már csak a sötétség maradt bennem, az apró fények is kialudtak
Valaki még megpróbál segíteni, de én megadom magam…
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!