Viki és a Flört - Szállj, fiú

Amikor indult, visszaköszönt,
Másfél év..., és visszajövök!
Az egész egy rossz vicc!
Így fogta fel,
Nevetni próbált, s közben
Sírva ölelt...

Én csak álltam némán,
Láttam az arcát,
Két szeme kérőn nézett:
Meg kell, hogy várj!

A negyedik héten,
Eljött hozzám,
Aludt vagy másfél órát,
Szomorú volt,
És egészen más,
Úgy szorított magához,
Már szinte fájt...
Feküdtünk egymás mellett,
Tudtuk hol élünk,
Őrült hatalmak ellen,
Fegyver a létünk...

Szállj, fiú, csak szállj!
Nem kell már félned,
Veled vagyok, míg élek!
Szállj, fiú, csak szállj!
Nem kell már félned,
Lelked már túl messze jár...

Azon a hétfőn, éjfél után,
Hiába vártam már rá...
Egy levelet kaptam,
Szörnyű írást,
Hőssé avatta őt,
Egy gyilkos világ!

Ki ellen lettél hős?
Már nincs, aki kérdez...
S hány áldozatra vár még?
Óh, ez a béke?...

Szállj fiú, csak szállj! (Szállj, fiú, szállj!)
Nem kell már félned,
Veled vagyok, míg élek!
Szállj fiú, csak szállj! (Szállj, fiú, szállj!)
Nem kell már félned,
Lelked már túl messze jár!

Szállj, fiú, csak szállj!
Nem kell már félned,
Veled vagyok, míg élek!

Szállj, fiú, csak szállj!
Nem kell már félned,
Lelked már túl messze jár!