Karda Beáta - Csak az a jó nekem

Itt vagyunk mi, emberek, élünk úgy ahogy lehet,
Bölcsek vagyunk, csak elfelejtjük néha...
Örökké versenyt futunk, van amikor elbukunk,
Felállunk, máris kezdjük újra...

És ahogy az idő múlik, jön egy évszak, megy egy másik,
Rájövünk, hogy régi-régi álmainkból nem sok maradt már!

Ne mondd, hogy bolond vagyok, amiért erre gondolok,
Most, amikor épp egy új dalt játszol...
De az életemet ismered, s ha felveszed a hangszered,
Azért játssz, hogy egyszerűbbnek látszon...

Add vissza a kedvemet, ha úgy látod, hogy elveszett,
És újra adj erőt nekem, ha azt látod, hogy sírni szeretnék!

Csak az a jó nekem, ha legalább vigasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!
Csak az a jó nekem, ha legalább vígasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!

Nem szerettek sokan még, nem jött, akit szeretnék,
Fáradt vagyok, minden napom végén...
Értsd meg az sem nyújt vigaszt, ha körül nézek s látom azt,
Sokan vannak, kik épp úgy élnek, mint én!

Segíthetnél minden nap, hogy holnap kicsit szebb legyen,
De dalaiddal minden este, összetöröd újból a szívem...

Csak az a jó nekem, ha legalább vigasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!
Csak az a jó nekem, ha legalább vígasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!

Csak az a jó nekem, ha legalább vigasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!
Csak az a jó nekem, ha legalább vígasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!

Csak az a jó nekem, ha legalább vigasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!
Csak az a jó nekem, ha legalább vígasztal,
Amikor énekelsz, amikor szól a dal!