Toldy Mária - Én még nem csókolóztam soha

Hosszú copfos csitri voltam,
hogy mikor, nem is rég.
Randevút kértek a fiúk már,
mégis gyermek voltam még.
Imrét, Lajcsit, Karcsit, Pétert,
Palkót is szeretném,
ámde hogyha puszit
kértek a kis csacsik,
azt feleltem csupán én:

Én még nem csókolóztam soha.
Ennek mindössze egy az oka,
hogy tiltja még a jó anyám
és a drága nagymamám.
Mind a kettő úgy vigyáz rám.
Én még nem randevúztam soha,
nagyvilágért se mennék oda.
Egyszer tán majd igen,
ámde most még nem merem,
minthogy reszket a kicsi szívem.
Jaj, mi lesz, hogyha nagyobb leszek,
és megcsókol például Pál?
Mert hiszen úgy hiszem,
hogy szíve csakis reám vár.
Én még nem csókolóztam soha.
Lassan szállnak az évek tova.
Hallom én annyi jót,
innen-onnan száll a bók,
mégse sejtem, hogy milyen a csók?

Nincs már copfom, és elmúltam,
mondjuk, hogy tizenhét.
Randevút kérnek, jaj, ma is még
kisebb-nagyobb legénykék.
Mit mondhatnék nagy fiúknak?
Van köztük nem egy vén.
Nem túl nagy a korom,
hát akár egykoron
ezt füllentem megint én:

Én még nem csókolóztam soha.
Ennek mindössze egy az oka,
hogy tiltja még a jó anyám
és a drága nagymamám.
Mind a kettő úgy vigyáz rám.
Én még nem randevúztam soha,
nagyvilágért se mennék oda.
Egyszer tán majd igen,
ámde most még nem merem,
minthogy reszket a kicsi szívem.
Jaj, mi lesz, hogyha nagyobb leszek,
és megcsókol Péter és Pál?
Mert hiszen úgy hiszem,
hogy Töhötöm is reám vár.
Én még nem csókolóztam soha.
Lassan szállnak az évek tova.
Hallok én annyi jót,
innen-onnan száll a bók,
mégse sejtem, hogy milyen a csók?
És ezt elhiszik az udvarlók,
elhisznek minden szót.