Fényes Kató - Yiddishe mame - Egy őszhajú asszony

Yiddishe mame a haja fehér, mint a hó...
Oly hajlott, oly megtört, oly szent, oly önfeláldozó...
A legjobb falatot szájától vonta meg,
Nőttek a gyermekek, de ő megöregedett...

Egy Yiddishe mame, a kabátkája csupa folt,
Mert egyetlen kincse, gyermeke mosolygása volt.
Ó, míly árva és koldus vagy nélküle,
Mert őt pótolni nem tudja senki sem!
Ezt a jószívű, őszhajú asszonyt
Egy Yiddishe, édesanyát...

Hogy elhurcolták gyermekét,
Oly szörnyű volt a kín,
Kigúnyolták a jajszavát,
Nevettek könnyein,
Ó mennyit lótott és futott,
Csalt, csempészett szegény!
Hogy kijátssza az őröket,
Segítsen gyermekén,
Csomagban küldött süteményt, a Kárpátok felé
Oly édes volt, hisz a szívét sütötte tán belé...

De Yiddishe mame, szeméből lassan hull a könny,
Te, Yiddishe mamem, a fiad vissza sose jön...
Hiába mondasz érte száz, meg száz imát,
Azért nevelted őt, hogy megöljék a banditák...

Te, Yiddishe mame, kifosztott koldus, megrabolt,
Mert egyetlen kincse, a fia mosolygása volt,
Minden érkező vonat elé kinéz,
Csókoljátok meg, az elfáradt két kezét,
Hogyha láttok egy őszhajú asszonyt,
Egy Yiddishe édesanyát...