Petruska - Újbuda-központ

Felkel az éjjel, halkul az utca, nem zsong már senki se
Bár néhány sarokkal odébb még lüktet a város főere
Fáradt testek pihenni térnek egy nehéz nap után
Poharak ülnek, szívek ürülnek a kocsma asztalán
Itt jövök én, lent az utca kövén – fent sűrűsödik az ég
Így szeretem, azt figyelem egyre, mozdul –e valami még
Pár elkésett pár eltévedt villamosra vár
És a stáblistára senki se figyel az utolsó film után

Itt lakik ő is, látom nappal a zebrán menni át
Épp ide jár pékségbe, erre sétáltat kutyát
S ahogy a tükörnél szépül vagy feküdni készül fenn a szobában már
Izzik a lámpa, az ablaka tárva minden éjszakán
Vén kapualjak árnyékában lesek rá szüntelen
Tán meghallom a lépteit, ahogy elhalad hirtelen
Lógó orrom megtámasztom a kisbolt ablakán
Hátha betér jutalomsüteményre az utolsó film után

Hol voltunk, hol nem voltunk annyi éven át
Széles e világ ünneplőben várt, csak ránk
S a mező mentén a nyárfasereg nekünk sorfalat állt...

Még most is látom a telihold fénysugarát
Beragyogni ma éjjel a szobám falát
S a csillagörvény a rácsokon át
Odafesti az arca körvonalát

Így éltünk, azt hittük, soha se múlik el az a nyár
Lényeg, hogy szép volt, vagy ha nem, hát nem is volt igazán
Alszik a lámpa, az ajtaja zárva, de jobb is így talán
Hiszen a stáblistát már senki se nézi az utolsó film után